|
Hajónapló
A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekből, elemzésekből válogatunk.
Lobbizás és érdekérvényesítés
|
A mai magyar helyzet áttekintése Morenth Péter - Suha György, PR Herald Online
A
lobbizás és érdekérvényesítés fogalma a fejlett gazdaságokban
elfogadott kiegészítő szolgáltatás. Ugyanakkor itthon kevés annyira
homályos és talán tisztázatlan közéleti fogalom járja át a
tömegkommunikációt időnként lökésszerűen, mint a lobbizás, lobbista,
lobbiérdek, érdek, érdekérvényesítés. Pedig a sajnálatosan még mindig
létező sztereotípiákról, azaz mágikus meggyőző erőről, vastag
borítékokról és titkos találkozókról nincs szó, - a lobbizás ugyanis
bevett és elismert kommunikációs forma a világ fejlett országaiban. Az
alkalmazott kommunikáció keretei között a lobbi ismert, elfogadott és
széles körben alkalmazott eszközrendszer, a pr markáns önálló
szakterülete, nemzetközi kifejezéssel: public affairs.
Kettőség
kíséri a lobbi-szakma hazai fejlődését. A rendszerváltást követő
években piacgazdaság szinte kitermelte, a multinacionális terjeszkedés
melléktermékeként pedig importálta a lobbistát, és a lobbiszakmát.
Kezdetben főleg a pr cégek, nemzetközi tanácsadó vállalkozások
tevékenységében tűnt fel ez a „szolgáltatás”. Idővel, és a módszer
eredményességének felismerésével az alkalmazott pr-profil kinőtte
magát, és a kilencvenes évek második felében már megjelentek a
kizárólagos érdekérvényesítésre szakosodott stratégiai tanácsadó
vállalkozások. Az érdekérvényesítő csoportok képviselői, a hivatásos
kijárók jobbára maguk is eredendően politikusok, újságírók,
kommunikációs szakemberek. Céljuk és feladatuk, hogy megbízóik számára
megtegyenek minden etikus és törvényes lépést a hazai törvényalkotói,
végrehajtói hatalom befolyásolása érdekében.
Korlátozás vagy önszabályozás? A
lobbizás szabályozásának kétféle hagyománya létezik: az észak-amerikai
és az európai. Az első esetben a lobbista és a választott, illetve
kinevezett tisztségviselők tevékenységét magas szintű jogszabályok
sokasága szabályozza, míg a második az általános összeférhetetlenségi
és korrupcióellenes szabályozáson kívül jórészt szokások és
önkorlátozási nyilatkozatok határozzák meg mit szabad és mit nem. A
magyar közélet áttekinthetőségének állapota és a lobbizás közmegítélése
alapján az amerikai modell átvétele tűnik célszerűbbnek: egyértelmű,
világos, írott szabályok és korlátok. A kérdés csak az, hogy
rendelkezésre állnak-e feltételek, illetve feltételezhető-e, hogy
belátható határidőn belül ilyen törvénykezési csomag megalkotására sor
kerüljön.
Valószínűsíthető, hogy Magyarországon a politikai
modellből és a kulturális kötődésekből következően a lobbizás az
európai hagyományokat fogja követni. Ez persze nem feltétlenül elegendő
érvrendszer a törvényalkotók számára. Sokkal inkább fontos szempont,
hogy a hazai társadalmi környezet nincs felkészülve a számos érdeket
sértő, alapos szabályozásra. Ebben a helyzetben a szakmának az
önkorlátozás irányába mutató etikai szabályozás kialakítása tűnik
célszerűnek, amelyre a későbbiekben történik utalás. Ez a norma -
egyfajta etikai kódexként – határozza meg azokat az elveket és azt a
tevékenységi gyakorlatot, amelynek alkalmazása biztosítja, hogy a
professzionális lobbizást egyértelműen és áttekinthetően meg lehessen
különböztetni a tisztességtelen magatartás minden formájától. A szakmai
etikai, magatartási szabályzat célja, hogy kifejezze és kijelölje a
lobbitevékenységnek, és viselkedésnek normáit a szakma művelői számára.
Ugyanakkor a törvényalkotói gondolatmenet - gyakorlatban az
Orbán-kormány Igazságügyi Minisztériumának vezető munkatársainak
megfogalmazásában - az amerikai mintát követte és fogalmazta meg. Tette
ezt kizárólag abban az értelemben, ha a törvény hatálya alá tartozó
tevékenység a törvényhozás és önkormányzatok irányába történő
érdekérvényesítés, valamint a normatív szabályozás keretei közé
sorolható lobbi tevékenységbe illeszkedik. Így számol a lobbistával,
legyen az önálló jogi vagy természetes személy. Ennek értelmében nem
lobbizhat az, aki állami szerv, a kormányzat, vagy önkormányzat tagja,
vagy azzal jogviszonyban áll, emellett országgyűlési képviselő,
köztisztviselő, közalkalmazott. Miután jogállásukat külön törvény
szabályozza, működésük, elkötelezettségük nem meríti ki a
lobbitevékenység kereteit.
A törvénytervezetet a polgári
kormány 2001. október 6-án benyújtotta az Országgyűlésnek, de már akkor
egyoldalúan módosította a T/5213. számú javaslat címét és így annak
tartalmát is: a képviselők „a jogalkotás során történő
érdekérvényesítésről” vitázhattak – lobbi törvény helyett... Az eredeti
terv, benyújtott formájában így már nem kerülhet napirendre, bár a
„lobbi törvény” megalkotása, - inkább csak ötletként - része volt a
megalakult Medgyessy-kormány jogalkotási programjának is. Akkor nem
várt a jogalkotó érdemi javaslatot a tervezett 2003. évi
alkotmánymódosítás és a jogalkotási törvény átalakítása miatt.
Nem korrupció Az
etikai alapú önszabályozás alkalmazása a lobbistának, és ügyfelének
egyaránt érdeke, mert garanciát nyújt a megbízónak, hogy az általa
választott szakember vagy szakcég megfelel a vele szemben támasztott
etikai követelményeknek, és biztosítékot jelent a közélet kinevezett és
megválasztott képviselőinek, hogy a velük kapcsolatba lépő lobbista
szakmailag és erkölcsileg feddhetetlen. Az önkorlátozás azonban komoly
gyakorlati kérdésekkel párosulhat, hiszen a politikai tanácsadással,
lobbizással foglakozó személynek meg kell bizonyosodnia arról, hogy
megbízóik által vagy nevükben tett kijelentések, mind a megbízók, mind
a hivatalos szervek felé becsületesek és helytállóak. Abban az esetben,
ha kizárólag megbízóik tesznek vagy fogalmaznak meg előterjesztést, a
lobbista kötelessége minden lehetséges erőfeszítést megtenni annak
érdekében, hogy tanácsadással biztosítsák e kijelentések
becsületességét és helytállóságát.
Az etikai normák szerint a
politikai döntéshozók, a kormányzat intézményei, a hatóságok és más
hivatalos szervek felé tett írásos és szóbeli előterjesztések esetében
a tanácsadóknak ismertetniük kell a megbízójuk azonosításához szükséges
alapinformációkat (cégnév, személynév), kivéve, ha azok szokványos
üzleti titok tárgyát képezik. Szinte magától értetődő, hogy az
érdekérvényesítő szakembereknek minden lehetséges módon meg kell
felelniük megbízóik követelményeinek, azzal a megkötéssel, hogy
kötelesek tájékoztatni megbízójukat, ha a kitűzött célok esetleg
törvénybe ütközőek, etikátlanok vagy a szakmai gyakorlattal
ellentétesek, és kötelesek továbbá visszautasítani a megbízó nevében
való eljárást, amennyiben ilyen módon való eljárásra szólítják fel
őket.
A korrupció és az átláthatóság kérdései mindig
felmerülnek a lobbiszakma megítélésekor, ezért fontos leszögezni, hogy
az önkorlátozásnak megfelelően szórakoztatási céloktól és jelképes
árumintáktól, kis értékű ajándéktárgyaktól eltekintve nem ajánlhatnak,
nem adhatnak, és nem is adathatnak megbízójukkal semmilyen pénzügyi
vagy más előnyt biztosító ösztönzőt a velük kapcsolatban álló
döntéshozónak. Ide kell érteni a parlamenti képviselőket,
alkalmazottaikat, a közalkalmazottakat, a közszolgálati jogviszonyban
lévő, vagy nevükben fellépő személyeket is.
Röviden fogalmazva
a lobbista nem adhat, és nem fogadhat el semmilyen ösztönzőt, amely
bármilyen módon megvesztegetésként, avagy szívességkérés
nyomatékosításaként értelmezhető. Fontos gyakorlati kérdés, hogy a
Nemzetközi Lobbisták Egyesülete (amely jelenleg az egyetlen bejegyzett
szakmai szervezet az üzleti lobbizás oldaláról) a „kis értékű” tárgy
bruttó forgalmi értékét maximum 50 ezer forintban határozza meg. A
korrupció egyetlen ellenszere a nyilvánosság - állítja minden szakmai
lobbista, és különbséget kell tenni a lobbista és az érdekegyeztető
között, és a kettőt az alkalmazott eszközök különböztetik meg. Az
érdekegyeztetés tudomány és művészet egyszerre, mert meg kell tanulni
kommunikálni, meghatározni azt a stratégiát, amellyel a cél elérhető,
érvekkel meggyőzni a másikat a cél közérdekű voltáról, alternatívákkal
elősegíteni a helyes döntést. A magyarországi viszonyokra az is
jellemző, hogy a lobbizás terepe nemcsak a nagypolitika, hanem az
önkormányzati, a helyi közösségek szintjei is.
Eszköztár és munkamódszer Mint
minden alkalmazott kommunikációs szakterületnek, a lobbizásnak is
sajátos ismeretrendszere, eszköztára van. Ezek elsősorban a klasszikus
public relations technikák alapján kialakult munkamódszerek. A lobbista
fő munkaeszköze az információ, hiszen munkája során folyamatosan
kommunikál, megadott üzeneteket juttat célba és fogad be, azaz tevékeny
és aktív szereplője a kommunikációs folyamatoknak. A lobbizás
stratégiája a következő elemekből épül fel: alapinformációk
beszerezése, célok megfogalmazása, hálózat kiépítése, célcsoport-térkép
készítés, végrehajtás és annak folyamatos korrekciója és hatáselemzés,
értékelés
Az információ szerepe Alapvető
igény és a megbízó-tanácsadó együttműködés alapfeltétele, hogy a
lobbista minden olyan információval rendelkezzen, amely az adott
témakörben releváns, hírértékű vagy más szempontból fontos. Az
eredményes érdekérvényesítés kulcsa a megfelelő felkészülés és
felkészítés. Ez a közhelyszerű megállapítás annyira igaz, hogy a profi
lobbista munkaidejének talán legnagyobb részét kitevő tevékenység maga
a tanulás, az ügyféllel, a termékkel, szolgáltatással kapcsolatos
ismeretszerzés. Az információszerzés nyilvános adatbázisok
használatával történik, ezek közül kiemelt fontosságú a sajtóarchívum,
a különféle online források, a cégjegyzék, a szakmai szervezetek
regiszterei vagy adott esetben akár a telefonkönyv.
A lobbista
nem nyomozó, így információszerzéshez operatív eszközöket nem
használhat, olyan esetre azonban van példa, hogy az eredményes munka
érdekében a tanácsadó magánnyomozó iroda segítségét is igényelte.
Gazdasági ügyekben, versenyeztetési eljárásokban gyakori technika a
konkurenciafigyelés, azaz a versenytárs lehetséges mozgásterének,
reakciójának modellezése. A lobbista kulcsszava a meggyőzés. Ehhez
azonban szakszóval élve „információs testközelbe” kell jutni, azaz
módot kell találni a hiteles és hatékony üzenet célbajuttatására. Az
újságírókkal való együttélés szakmai kényszerből adódik ugyan, de
minden érdekelt fél céljait szolgálja. A lobbiszakma-sajtó szimbiózisa
és átjárhatósága ismert és elfogadott a világ minden országában.
A
meggyőzés más eszközeinek alkalmazása a megbízás jellegétől,
tartalmától függ. A lobbiszakma eszközrendszere ilyen módon rendkívül
széles lehet: társadalmi célú reklámkampány alkalmazásától, nemzetközi
referenciák, tanúsítások beszerzésén át a döntéshozók számára
létesített termékbemutató, szakmai út, üzemlátogatás megszervezéséig
terjedhet. A végrehajtás eszközterve lényegében túlmutat a lobbista
munkáján, lényeges szerepet a stratégia kialakításában, a kreatív
ötletek pontos végrehajtásában és a folyamatok kommunikálásában
játszik. A lobbiszakmában való sikeres szereplés nem elsősorban
csapatmunka, azonban képzett munkatársakra, kommunikációs és
szervezőkészséggel megáldott szakemberekre a legtöbb lobbicégnél komoly
igény mutatkozik.
Kell-e nekünk lobbitörvény? Magyarországon
a rendszerváltozás után logikusnak tűnt, hogy a lobbizás berobbanjon a
politikai életbe. A lobbi-szervezetek számára kitágult a tér, hiszen
1989 után új törvények százait alkották a Parlamentben, de akkor a
szakma még gyermekcipőben járt. Az Országgyűlés az 1996-ban „Országos
érdek-képviseleti és társadalmi szervezetek listája” címen
összeállított egy a köznyelvben ún. lobbi-listát, amely most már
mintegy hatszáz szervezetet, intézményt és testületet tartalmaz. A
listán szereplő szervezetek napi kapcsolatot tarthatnak az Országgyűlés
irodáján keresztül a minisztériumokkal, a parlamenti bizottságokkal,
figyelemmel kísérhetik, milyen jogszabályok vannak készülőben, melyek
érintik az ő területüket is. A parlamenti bizottságok maguk is
meghívhatják nyilvános üléseikre a listán szereplő csoportokat, és
kikérhetik véleményüket törvénytervezetek kapcsán.
A
rendszerváltás óta számos esetben – rendszerint különböző visszásságok
kapcsán – felmerült a lobbitörvény megalkotásának szükségessége. Hol
egyes újságírók, hol különböző politikusok foglaltak állást egy ilyen -
jobbára teljesen meghatározatlan - törvény megalkotásának szükségessége
mellett egy-egy eseti ügy kapcsán. A szabályozásról szóló elképzelések
jogalkotási csúcspontját az említett 2001-es törvényjavaslat
jelentette, amelyben a lobbi-törvényt a korrupcióellenes kormányzati
intézkedési csomagterv részéként képzelték el a törvényalkotók, ezzel
újfent egyenlőségjelet téve a közvélemény és a politika számára is
korrupció és a lobbi közé.
A tervezettel kapcsolatosan csak az
kérdéses, vajon fűződik-e érdeke a jogalkotási folyamat szereplőinek
ahhoz, hogy átláthatóvá váljanak a lobbi erővonalak ? Egy
képviseleti demokráciában a társadalom tagjainak természetes igénye az
átláthatóság számonkérése, csakúgy, mint hogy érdekeit, és az ezzel
kapcsolatosan rendelkezésére álló érveit, adatait továbbíthassa a
döntéshozóknak. Ebből következően a törvényi szabályozásnak inkább arra
kellene irányulnia, hogy elősegítse a szakma céljainak megvalósulását.
Fontos érv, hogy az euroatlanti törekvéseinkben az egységes Európa
jogrendjével harmonizáljon a hazai törvénykezés. Márpedig törvényi
szintű lobbi-szabályozás csak az USA-ban és Kanadában ismert.
A lobbinak kell a pr – de nem mindenáron A
hazai lobbisták fő célkitűzése, hogy tevékenységük alatt tisztességes
érdekkijárást, érdekképviseletet értsen mindenki. Lobbistának pedig azt
az érdekképviselőt tekintsék, aki megbízás alapján – bár a megbízó
kilétének transzparenciája nagyon lényeges elem –, igaz kifinomult, ám
csakis szakmai, és elfogadott módszertani rendszereket alkalmazva ér el
eredményeket. A korrekt és szakmailag elfogadott lobbi-tevékenység
célja a törvény-és döntéshozók hiteles tájékoztatása és meggyőzése, ami
természetesen nem jelenti, és nem jelentheti a képviselők lefizetését,
vagy megvesztegetését. Nem jelentheti még akkor sem, ha korábbi
politikai rendszerek öröksége miatt gyakran még ma is ez az általános
nézet.
A mielőbbi jogi szabályozás ugyanakkor presztízst adna
a szakmának, miközben garantálná, hogy a lobbizás a mindenkori törvény-
és döntéshozói munka fontos előkészítője, és szakmai háttere lehessen.
Az 2001. áprilisában elkezdődött szélesebb körű szakmai egyeztetések
nyomán benyújtott törvényjavaslat fő hiányossága az, hogy leginkább
arról szól, hogyan kellene szabályozni a lobbisták tevékenységét. A
javaslat túlzott adminisztrációt erőltetett a szakmára, miközben nem
tisztázza, hogy milyen eszközöket alkalmazhatnak érdekkijárás során a
szereplők. Ugyanígy, kevés említést tesz a másik oldal (a jogalkotók, a
kormány, a parlamenti bizottságok és önkormányzatok munkatársai),
szerepéről és felelősségéről.
A lobbi érdekek képviselői ma
főként a civil szervezetek, szakszervezetek, szövetségek, kamarák,
szakmai körök, gazdasági szervezetek, valamint a lobbi-cégek, amelyek
közé az ügyvédi irodák is beleértendők. Ugyanakkor a lobbi tevékenység
számos más cég profiljának is részét alkotja. Ide sorolandók a pr, a
reklám, vagy integrált marketing kommunikációs ügynökségek, és a
kifejezetten lobbi tevékenységre alakult cégek is. Ennek ellenére,
Magyarországon sem a lobbi-tevékenységnek, sem más pr tevékenységnek
nincs önszabályozó szakmai kritériuma, vagy minimum követelmény
rendszere.
A lobbi ma már önálló szakma, amely az Európai
Uniós csatlakozással, illetve az azt megelőző, az EU értékekről szóló
kampányokkal, felvilágosító tevékenységgel, egyre nagyobb jelentőségre
és fontosságra tesz szert, mégis, általános elfogadottsága egyelőre még
várat magára. A törvényi szabályozás híján egyre nagyobb szerep jut a
szakmai szerveződésekre, amelyek közül a „Nemzetközi Lobbisták”
elnevezésű civil kezdeményezés saját etikai kódex összeállítására is
vállalkozott. Ezen etikai dokumentum meghatározza azokat az elveket és
azt a tevékenységi gyakorlatot, amelynek alkalmazása biztosítja, hogy a
professzionális lobbizást egyértelműen és áttekinthetően meg lehessen
különböztetni a tisztességtelen magatartás minden formájától. Ez a
szakmaetikai, magatartási szabályzat célja, hogy kifejezze és kijelölje
a szakmai tevékenységnek és viselkedésnek normáit mind tagjai, mind a
szakmát művelők számára. Törvény híján ezen Etikai Kódexnél magasabb
szintű, vagy ehhez hasonló és elfogadott alapdokumentum sem ismeretes
ma még Magyarországon.
Morenth Péter - Suha György Lobbizás és érdekérvényesítés. A mai magyar helyzet áttekintése. PR Herald Online
|
|
|